<3 Trysa lapja <3

"- Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét..ő rám néz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond \"legjobb barátom\". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír..sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel..érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt..Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: \"Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..\-"

Sosem lehet tudni.......:)

----------------------------------------------------------------------------

Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt,
ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve
a barátját.Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta
Míg egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit.
A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog,
hozzá megy-e feleségül.A lány igent mondott.Az operáció sikerült,
mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta, de ő is
vak volt.A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e?A
lány elutasította.Pár napon belül a lány kapott egy levelet
amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt Pillanatot,
és a levél végén ált egy mondat: VIGYÁZZ KÉRLEK A SZEMEIMRE!!!!:-O:|:|
:'(:'(:'(

--------------------------------------------------------------------------------------------

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket, és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból..Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna...Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább... Szerettem és szerettek! De sokszor rossz helyzetekbe kerültem.. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszont szeretni.. Ujjongtam a boldogságtól, és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam sokat, talán többet is a kelleténél, és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját...Néha elég volt egy mosoly, hogy megkedveljek valakit...Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól, és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra! A végén el is vesztettem, de túléltem! És még most is élek!

---------------------------------------------------------------------------- 

Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének,és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít!Nem elég látni a célt, nem elég útra kelni, menni kell az úton! Egyedül is! Elsőnek is!

---------------------------------------------------------------------------- 

Gyere, játsszuk el, hogy minden a régi. Gyere játsszuk el, hogy nem változott semmi. Gyere játsszuk el, hogy nem történt semmi. Gyere mosolyogj rám, úgy, ahogy rég. Gyere játsszuk el, hogy megtalálsz majd még egyszer..

--------------------------------------------------------------------------------------------

Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt a volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar. Lehunyt szemhéjam mögött pörgetem az eseményeket, keresem az elfelejtett jeleneteket, melyek eszembe juttatják: én is hibás vagyok, talán jobban is mint ő... de hiába kutakodom, nem lelem őket. Közben meg félek, hogy észreveszik mások, hogy a múltban járok, hogy hiába akarok szabadulni, az bizony fogva tart, mert a meg nem válaszolt miértek örökké kísértik az újra meg újra kérdező boldogtalant.

 ----------------------------------------------------------------------------

Kiderült, hogy mégsem olyan szerelmes belém, mint ahogy hittem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy milyen, amikor olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és hogy ez hogy tud fájni belül, olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál és néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád, és ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai lassan helyreállnák, és a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek lassan kezdenek elmosódni

 ----------------------------------------------------------------------------

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek. A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!

---------------------------------------------------------------------------- 

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. 
Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. 
Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. 
Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?"
Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?"
És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.
Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..."
- sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat.
Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat."
Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"

--------------------------------------------------------------------------------------------

...egy olyan világban, ahol automatából vesszük fel a pénzünket, hogy ne kelljen bankpénztárosokkal bajlódnunk, ahol végig lehet sétálni egy zsúfolt utcán anélkül, hogy bárkinek is a szemébe néznénk, és ahol a telefonos tudakozó hívásakor is egy számítógépes hang felel kérdéseinkre, bizony jó esély van arra, hogy az ember a tömeg kellős közepén is magányos legyen...

--------------------------------------------------------------------------------------------

Fogadd el végre,hogy ér kudarc.
És századszorra állsz fel,akkor is tovább kell menni.
Értsd meg,hogy mindenki sír este és senki sem boldog mindig.
Hogy maga az élet miért ilyen,igen szeretném tudni. Szeretném tudni,miért azok az emberek hagytak cserbe,akikben a legjobban bíztam és miért az nem figyel,akit szeretek.És miért rohan el és miért veszít el mindent az ember.
De egyet tudok ezzel,ami menni akar,annak mennie kell és aki eltudott menni,azt soha többet nem kell,hogy se lássam se keressem,ha eltudott menni úgy volt a jó.
Szeretnék hinni a csodákban,de már már mind kifakult és a szabadságot pedig elzárták valahova,és nem találom a dolgokra a megoldást.
Mégis mosolyogva kelek még ha fáj is és nem akarom,hogy bárki is megkérdezze, mi történt. 
Nincs sajnáltra szükség.
Az igazság az,majd egy nap újra szerelmes leszek.

 ----------------------------------------------------------------------------If there's no heartbreaking, then there's no healing. And if there's no healing, then there is no learning. And if there's no learning, then there's no struggle. But the struggle is a part of life. So must all hearts be broken?

--------------------------------------------------------------------------------------------

Ha a szíved nem törik össze, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. De ha nem tanultunk belőle semmit.. akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell hát minden szívnek összetörnie?

 -------------------------------------------------------------------------------------------

Megtanultam,...hogy nem számít mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor! És ezért meg kell bocsátanod neki!...hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához....hogy nem kell megváltoztatnunk a barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok maguk változnak....hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek....hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki....hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak felállni....hogy csak azért, mert valaki nem úgy szeret Téged,ahogy Te szeretnéd, ez nem jelenti azt, hogy nem szeret Téged teljes szívéből....hogy nem az első szóban ismerszik meg egy ember, hanem az utolsóban... vagy a némaságban....hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. 

 ----------------------------------------------------------------------------

Ha jelentéktelennek érzed magad,kezdj el számolni.
Az kétségtelen, hogy két ember,anyád és apád kellett ahhoz, hogy megszülessél. Nekik is voltak szüleik, tehát, a szüleid előtti generációban már négy ember találkozása és szerelme előzte meg, a te születésedet.  Szorozd mindig kettővel! Ha átlag 25 évet számolsz generációnként, kiderül,  hogy 500 év leforgása alatt 1048576 ember élt, és szeretett ezen a világon azért, hogy te megszülethess!

 ----------------------------------------------------------------------------

Egy tökéletes világban soha nem kellene bocsánatot kérnünk. Soha nem beszélnénk meggondolatlanul, nem bántanánk meg egymást, nem törnénk össze egymás szívét. A szeretet uralkoda mindenek felett, és mindenki boldogan élne.. De. Ez nem egy tökéletes világ, mert az emberek néha a saját kárukon tanulnak, néha olyan dolgokat teszünk, amiket már nem lehet visszavonni, akárhogy is próbáljuk. Sajnálom, hogy ha fájdalmat okoztam neked, és így okot adtam arra, hogy kételkedj benne, mennyire fontos is vagy nekem.. 

A sok fájdalom, a félelem, a sok szarság....talán az, hogy ezeken keresztül megyünk, ez hajt minket előre. Ez ad erőt. Talán egy kicsit össze kell zavarodnunk ahhoz, hogy feljebb léphessünk.

 ----------------------------------------------------------------------------

Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. De kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem,  és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok. 

 -------------------------------------------------------------------------------------------

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy boldog legyen az ember, de te már belekényelmesedtél a boldogtalanságba. Nem volna csodálatos, ha egyszer felébrednénk reggel és te azt mondanád: "ma boldog leszek"?

 ----------------------------------------------------------------------------

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több, mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt. Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen, sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság..Amit már sosem kapsz vissza.

 ----------------------------------------------------------------------------

Kis kavicsokkal dobál meg minket, figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

 ----------------------------------------------------------------------------

Michelangelo szerint akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk. /everwood/

--------------------------------------------------------------------------------------------- A lányok olyanok, mint az almák a fán. A legjobb csajok a fa tetején vannak. A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek h közben leesnének, és megsebeznék magukat. Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni. A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz, hogy felmásszon a fa tetejére értük.

 -------------------------------------------------------------------------------------------

Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. 
"A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták.."
 Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! 
Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek.. 

 ----------------------------------------------------------------------------

„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem vakmerőség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja a titkát. Azt az egyszerű emberi titkot, hogy szomjazik a szeretetre, gyengédségre…”

 ----------------------------------------------------------------------------

„ Olyan furák vagyunk mi emberek, lelkünk sír, az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, boldog talán, és irigykedünk minden szaván. Azt hisszük, hogy a másik szeme ragyog, gondolataik tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre, hogy könnyek égnek csillogó szemében. Különösek vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevet. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk!”

--------------------------------------------------------------------------------------------

Egy átlagos barát még sose látott sírni Téged, az igaz barátnak mindig ott a válla, hogy kisírd magad rajta. Egy átlagos barát nem tudja szüleid keresztnevét, az igaz barát még szüleid mobilszámát is tudja. Egy átlagos barát szuper ajándékkal állít be a szülinapi bulidra, az igaz barát a segít a buli előkészületeiben és a romeltakarításban. Egy átlagos barát utálja, ha olyankor hívod, mikor már lefeküdt aludni, az igaz barát letol, hogy miért hezitáltál felhívni. Egy átlagos barátnak beszélhetsz a gondjaidról, az igaz barát segít megoldani őket. Egy áltagos barát vendégként viselkedik nálatok, az igaz barát kinyitja a hűtőt és kiszolgálja magát. Egy átlagos baráttal vége a barátságnak egy nagyobb veszekedés után, az igaz barát úgy gondolja, addig nem is igazi a barátságotok, amíg igazán össze nem vesztetek egyszer..

----------------------------------------------------------------------------

"Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy Rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő."

 ----------------------------------------------------------------------------

Igyekezz úgy élni, hogy jusson időd:
- nevetni... mert ez a lélek legszebb zenéje;
- olvasni...mert ez a kötelesség alapköve;
- dolgozni... mert ez a siker ára;
- játszani... mert ez az örök fiatalság titka;
- szeretni...mert gyógyítja az embert, azt is aki
adja, azt is aki kapja;
- mosolyogni... mert ez az arc legszebb ékszere.

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat